Erre az írásomra különösen büszke vagyok, mivel a CLS kiadó promójába is belekerült egy erre mutató link. :)

Machine Head

The Blackening Special Edition (2008)

A Machine Head is az egyik titkos favoritom, amivel még a Burn My Eyes idején ismerkedtem meg. Amikor a Slayer nyitóbandájaként nálunk jártak én sajnos épp a hont védtem, így ki kellett hagynom azt a bulit. Viszont az ismeretségünket onnan datálom.
Az első két lemez mondhatni örök kedvenc nálam, aztán valahogy változtak Ők is, én is, de nem igazán ragadtak meg a lemezeik, bár valamennyit beszereztem. Aztán a Through Ashes lemeznél megcsillant valami, az Elegies DVD pedig egy igencsak erőteljes bandát mutatott (ezekkel és Robb Flynn Vio-lence -beli harcostársának csatlakozásával magukra találtak, erőre kaptak) így a The Blackening-et nagyon
vártam. Nos, elsőre nem fogott meg, egy-két kiugró nóta mellett tipikus MH nóták sorakoztak a lemezen. Néhányszor előkerült a tavalyi megjelenés óta, de túlzás lenne azt állítani, hogy rongyosra hallgattam volna.

Ezek után azonban most, november végén végre élőben is megtapasztalhattam a csapat erejét, igaz ezért át kellett ruccanni a sógorokhoz (de erről már írtam ITT).
Nos, ezen írás apropóját mégsem ez a koncert, hanem a lemez deluxe újrakiadása adta. Lehetne itt azon filózni, hogy mennyire rajongóbarát húzás a Roadrunnertől újra kiadni ugyanazt a lemezt, de itt olyan kiadásról van szó, amit a mellépakolt bónuszok és a reális ár (durván 5000-ért beszerezhető) miatt véleményem szerint megéri beszerezni.
Szóval az exkluzív digipak csomagolás a The Blackeningen kívül tartalmaz még két korongot. Az egyiken (B-sides/Rarities 1994-2008) olyan feldolgozások kaptak helyet, mint a Nirvana Negative Creep-je, a Maiden Hallowed Be Thy Name-je vagy a Black Sabbath Hole in the Sky c. nótájának feldolgozása, hogy az Ice-T féle Colors-t ne is említsem. Persze a feldolgozások mellett a kislemezekre pakolt saját nóták élő és demóváltozatait is összegyűjtötték nekünk. Az eddig sem volt titok, hogy Robb tud énekelni, de aki meghallja a Maiden átdolgozást, talán el se hiszi, hogy ezt ugyanaz énekli, aki olyan klasszikusokat üvöltött eddig lemezre, mint az Old, a Davidian, a Halo vagy a Ten Ton Hammer, aminek egy mixe ezen a korongon is megtalálható. Hallhatunk még Discharge, Cro-Mags és Bad Brains feldolgozást is, hisz a banda gyökerei közt azért a HC is ott van.

A harmadik lemez pedig egy DVD, amire élő felvételek és a The Blackening-hez készült klipek (Halo, Now I Lay Thee Down, Aesthetics Of Hate) és ezek werkfilmjei láthatók. Az élő felvételeket az idei With Full Force és Rock In Rio illetve a 2007-es Download fesztiválos fellépésekről és a 2004-es Burn My Eyes jubileumi koncertről vadászták össze. S így egy átfedés nélküli keresztmetszetet kaphatunk a
csapat élő teljesítményéről. Hibátlan!

És akkor néhány gondolat még magáról az albumról. Egyrészről az eddigi legjobb lemezüknek tartom a The Blackeninget, másrészről hiányérzetem van. Az biztos, hogy hangzásilag, összefogottságban, változatosságban nagyon csúcsközelit alkottak. Robb olyanokat énekel, hogy csak lesek. A Halo meg az egyik legjobb nótájuk, de valami hiányzik. És azt hiszem, hogy az a "mutassuk meg a világnak"
hozzáállást keresem ezen a lemezen is, ami az első kettőt jellemezte. Mert zeneileg jóval változatosabbak lettek, mégpedig úgy, hogy közben valamelyest visszatértek a gyökereikhez is. Ez pedig mindenképp üdvözlendő.
Talán még az is okozhatja a kétségeimet, hogy a lemez dalainak fele egyenként kilenc perc fölötti hosszúságú. De a legrövidebb is majd' öt perces. Ráadásul elég változatosak is, hisz nem elégszenek meg a dalonkénti két-három-négy témával, és a szólókat is odateszik.
Ahogy mondtam szeretem ezt a lemezt. Hogy is lehetne nem szeretni az olyan nótákat, mint a már említett Halo, vagy a Clenching The Fists of Dissent, a Beautiful Mourning, valamint az Aesthetics of Hate, melyek mára standard koncertnótává váltak. De minden nótájuk szerethető erről a lemezről is.

A végén még ejtenék néhány szót a csomagolásról. Láttam már néhány digipak csomagolású CD-t az évek során, így bátran állíthatom, hogy ez a kiadvány bátran odahelyezhető ezek mellé. A kopottas hatású, különleges nyomású ódon könyvre emlékeztető tok számomra hibátlan. A belül található füzetecske hasonló stílusban készült, a dalszövegeken kívül a bónusz anyagokhoz tartozó infókat is tartalmazza.

Maga a kiadvány tizest érdemel, bár az albumot csak egy kilencesre értékelem.
Ha a hírek igaznak bizonyulnak, jövő nyáron végre újra nálunk üdvözölhetjük a csapatot, talán egy új lemezzel a tarsolyukban.

Az ózdi vérthrasher Remorse motorját, Oláh "rockzs" Zsoltot faggattam az új lemezről, a csapat múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Remorse

- A honi underground egyik legrégebben harcoló csapata a Remorse. Összefoglalnád pár mondatban mi történt eddig a zenekarral!

Hell mindnekinek! Hát 21 évet pár mondatban? :))) 5 lemez rengeteg koncert, játszottunk már majd minden nagy kedvencünk előtt, volt pár tagcsere, hiszen nem mindenki annyira bolond, mint én. :)) Ennyi... azt hiszem sok álmunkat sikerült megvalósítani szerencsére és ez jó…

- Én például a '94-es Demonstráción találkoztam Veletek először... Már ott is meggyőző volt a csapat. Bár ott egy kis HC-t is éreztem az Új arc c. dalban. Beszűrődött a kor?

Hát persze változik mindenki, én is voltam Biohazard fan is, de ezt még nem hallottam igy senkitől… azt a dalt elb…uk, legalábbis én betegen énekeltem fel. Abban az időben nem magyarázkodtam, most utólag már igen, egy elég nagy hiba volt a csapat életében így kiadni, de rohamtempó volt…

- Össze tudod még számolni hányan fordultak meg a zenekarban? Lassan lehetne Guiness rekorder a Remorse, mint a legtöbb tagot fogyasztó zenekar.

No, hallod, azért annyira nem. Összeszámoltuk, már 20 körül járunk. Sajna egy 20 éves és sokat nyomuló zenekarban ez előfordul szerintem és nemcsak nálunk, az első felállás stabil volt, de hát mint már mondtam van, aki megkomolyodik és van aki nem… No és ahhoz, hogy a zenekar zeneileg erős legyen már régóta nem Ózdon kell keresgélni emberek után. Ez is egy nehéz pont... meg hát a magánélet összekapcsolása a zenekarral… A Harc tagsága pl. külföldi munka után távozott, sajna ilyen világban élünk…

- A mostani felállás mennyire látszik stabilnak? Mióta van együtt, hogyan alakult ki?

Hát a mai felállás is már kb 2 éves, igaz bass fronton változtunk ismét hiszen sikerült ózdi bass-gitárost találnunk, az ok kivételesen zenei nézetkülönbség mondjuk.. :) De Söme jó haver továbbra is, mert azóta meg is zúztuk nekik az új kérót a Fezenen!
A stabilitás nem tőlünk függ, Igornak, és Parolának is van saját csapata is (Mytra, Decadence), nem egyszerű dolog de maximális a hozzáállásuk. Igort néha Erdélyi Peti (Ad-astra, Megazetor) helyettesíti, köszi is neki! De megoldunk mindent, amit lehet és persze előre átbeszélünk… nagy Harc ez, hiába no. :)

- A Remorse rajongók mennyire fogadják el a személyi változásokat, az új arcokat?

Hát mivel a Harc elég sikeres lett Underground szinten, voltak akik hiányolják Lalit, Gábort, Kriszt, de még ez a szerencse, jó arcok, haverok továbbra is. Ennek ez a rendje... de hát az élet megy tovább, nekik Norvégiában, Angliában, Hollandiában, nekünk meg itt kell harcolnunk és tesszük is a dolgunkat. Nem utolsó szempont, hogy kiváló zenészeket és barátokat sikerült találni és szerintem „átjön”!

- Te vagy az összekötő kapocs az egyes Remorse felállások között, talán nem túlzás azt mondani, hogy Te vagy a Remorse. Mi hajt még mindig?

Engem Kerozin, Kálmust meg gáz.. :))), nem szeretem ezt a megközelítést, egy zenekarhoz mindig több ember kell, én csak irányítom a dolgokat, mert tudom, hogy milyennek kell lenni egy Remorse dalnak, stb…. no és a gyermekemnek érzem a csapatot, ez igaz… Hát azt szoktam mondani, amíg születnek jó dalok, addig lesznek lemezek stb… legalábbis remélem, mert az élet könnyen közbeszólhat manapság sajna.

- A Harc! lemezetekkel egész jó eredményeket értetek el. Legalábbis a hírek alapján ezt lehetett gondolni. Mi is az igazság?

Ez az igazság. :) Örülünk neki, hogy sok emberhez eljutott, ha neten keresztül is, felt udjuk mérni a koncerteken. Csuda dolog azért pl. h Erdélyben is tudták a szövegeket jópáran! Ezért érdemes zenekarosdit játszani nem? :)

- Nyilván az aktuális dolgok a legfontosabbak, de visszatekintve melyik időszakot tartod a legemlékezetesebbnek a Remorse történetében?

Hát a kezdetet és a mai állapotot szerintem. Közben sok szenvedés volt és néha rossz döntések is. A kezdetnek megvolt a varázsa, hogy heti 2-3 alkalommal próbáltunk, lehet szerénytelen, de az akkori idők zenekaraihoz képest elég jól pengettünk, volt kétlábdobos rockdobosunk Dzsoto személyében :) (van pár videó, fotó amúgy a honlapunk Old Remorse részén).
Rengeteg feldolgozást tudtunk, ritkaságokat (Sacred Reich, Exodus, Metallica, stb….)
Ezt tervezzük majd a jövőben is saját bulikon, rengeteget játszani és nem mindennapos dalokat. A mai helyzetet is élvezzük, rengeteg jó bulink van, majd minden nagyobb fesztiválon ott vagyunk, játszhattunk az Exodus előtt kétszer, Testament előtt, stb... Ezek nagyon jó dolgok.
No és a koncertek után is jól szoktuk érezni magunkat! Azt hiszem, egy elég jó baráti társaság vagyunk most, de ez is mindíg így volt szerencsére. Eleve, mi mindig viszünk Remorse Thrash pálinkát, amire gyűlnek a zenészek, a haverok és ez jó!!! :)

- Itt az új lemez, mennyire zenekari termés a D.Ü.H.? Hogyan születtek ezek a dalok illetve mennyiben más ezzel a felállással a nótaírás?

Fontos különbség, hogy a Harc dalait már játszottuk koncerteken, utána mentünk stúdióba. Most ez fordítva történt. Sok mindent ott szültünk meg, 3-szor mentünk vissza (Köszi érte Töfinek!). A dalszerzés ugyanúgy történt, általában az én ötleteimet vétózza meg Kámus, ketten próbáljuk összerakni, azután jött Igor bátya vele átnéztük a gitárokat, aztán meg a közös próbák, igaz ebből nagyon kevés volt… Folyamatosan rögzítettük a dalokat sávonként és otthon PC segítségével ment a javítgatás, a Háború című dal pl. nagyon átalakult, utolsó nap a stúdióban teljesen lecseréltük a verzéket. Kb 2-szer ennyi dal születik amúgy, de ez is mindig így volt a Remorse életében, egyszer majd felvesszük ezeket a dalokat talán, mert otthon megvannak gépen kazettákon…

- Mennyi idő termése a lemezanyag?

Hát a Harc óta eltelt idő vagyis 4 év kb… de mint mondtam ennél sokkal több dal született.

- Az új lemezen rengeteg vendég szerepel, azért nem annyira bevett szokás ez. Itt azonban senkinél nem éreztem, hogy ne lett volna helye az adott nótákban. Fussunk végig a névsoron!

Hát jól érzed. Itt nem céltalan összejövetelről volt szó, hanem minden hangnak megkerestük a helyét … talán legjobb példa erre a Kín című dal ahol Gaobr (WMD) és Köhler Ágnes (Inseason) énekel egy duettet. Olyan hangokat adnak ki magukból, amikre mi nem lettünk volna képesek, a „kín” hangjai… És Ági énekli a mélyebbet. Páran dobtak már ettől hátast, nem ezt várták volna egy ilyen angyal arcú leánytól, de ő az ördög lánya, vazze ;). Aztán itt van BZ, kiről sokat mondani nem kell, ugye. Maga a ”Hang”! Az Amikor vége 2 dalhoz kellett Ő. Megpróbáltuk mi is, de BZ-vel kelt életre… Több helyen is hallani Wackor Mikit, akinek a torkában egy villanyborotva van ugye elrejtve ;), egyedi az tuti, de hallhatjuk Schmicit is a Moby Dickből egy szerintem hozzá passzoló dalban. Vokálokban is kellett pár kemény férfi hang: Sir Mulicz, Mike (Vale of Tears), Miki, Csabi, Küki (Wackor) BZ (Wendigo, After Crying…), Attis, Gaobr (WMD), Petirucci (Megazetor, Ad-astra) és egy fehér cipős hang is, Hajas a heavymetal.hu-tól. Gitáron Erdélyi Peti (Megazetor, Ad-astra) és Attis (WMD) ajándékozott meg minket szólókkal, mindketten segítettek is ki már minket gitáron bulikon is. No és a Háborúban Hjules designer maestro penget bass gitáron, de hallhatjuk Sömét (Scandic Pop) is egy slap bass részlet erejéig. Köszönjük neki! Remélem nem maradt ki senki...

- Azért ez megnehezíthette a lemezfelvételt is, ha nem tévedek? Hol és meddig is folytak a felvételek?

Semmiképpen nem nehezítette meg a dolgunkat, 1 napra időzítettük a vendégeket és ezen a napon volt egy profi videós is. Elképzelheted a hangulatot, mikor ennyi komoly rockerember együtt van. jujj! :) Rengeteg képanyagunk van, remélem egyszer majd sikerül belőle alkotni valamit. Hjules és Schmici pedig neten keresztül küldte el az Ő részét. A Denevér stúdió és Töfi szakértelmét és technikáját használtunk, maximálisan elégedettek vagyunk már 2. alkalommal… Az ottani munkamódszer nekünk tökéletes, rengeteget dolgoztunk, de megvalósítottuk amiket szerettünk volna.

- A közelmúltban kiadtátok az Old Versio c. anyagot, ami a korábbi lemezek (In Versio, Álmatlanság) anyagát tartalmazta. Miért is volt erre szükség?

Ez is egy megvalósult álom szerencsére, ezek az anyagok annak idején csak kazettán voltak elérhetőek, az meg már kicsit idejétmúlt, ugye Így most elérhetőek és hiper olcsó is.

- Az akkori felállással adtatok koncerteket is, ha jól tudom?

Igen volt pár buli az eredeti felállással. Ott voltak a Szigeten is pár nóta erejéig és remélem lesz is még… jól esett )

- A Remorse mellett az évente megrendezett Arlói Rock Party is a nevedhez fűződik. Mit kell erről tudni?

Hát ez egy hagyományos buli, immár 14 alkalommal volt. Röviden hangulatos, pár száz fős közös nyaralás haver zenekarokkal, fürdőzéssel. A honlapunkon van Arló rész is, érdemes belenézni, de szerintem még inkább eljönni. Rendkívül gyönyörű a hely és jók a zenekarok szerintem.

- Az új lemez dalait a nyári koncerteken már nyilván teszteltétek. Milyen visszajelzések jöttek?

Igen 4 dalt játszunk már. Hát fel lehet mérni, mondjuk az Erdélyi rockmaratonról a Kín című dalunkról készült videón. Rendhagyó is volt az a buli, hiszen Igor helyett Erdélyi Peti nyomta velünk. Kitűnő party volt.

Szerintem minden nótánk koncertképes a D.Ü.H. lemezről, ez próbán is lejön hiszen zúzunk mi is, mert jólesik. :)) Persze a lemezmegjelenés után jobban fel lehet majd mérni és több dalt is fogunk játszani mindenképpen.

- A nyáron jártatok erre-arra a zenekarral. Melyik koncert(ek) volt(ak) a legemlékezetesebbek?

Erdély mindenképpen csuda hely egy Thrasher számára. Hagyományos farmerdzsekis emberkék, no és hosszú hajú lányok hihetetlen. :)), de Tokaj, vagy a Sziget is elég jó volt, Arló is. Minden buli másért jó de rengeteg élményünk volt a Szigeten. A Backstage mondjuk az Exodusékkal, Carcass stb… nem hiszem, hogy magyarázatot érdemel, a nagycsalomjai Metal Forever is nagyon ott volt... de mindenhol jól éreztük magunkat

- Vissza az új lemezhez! A lemez megjelenése apropóján rendhagyó "bulit" tartottatok. Mesélj erről, kérlek!

Igen, mivel én az ózdi Város Könyvtárban dolgozom ideje volt már valami hasonlónak, végül is elég jól sült el bár nagyon fura volt a gyönyörű házasságkötő teremben fél playbacklni. :) 2 dalt gitároztunk rá a Cd-re, aztán videókat néztünk a stúdióból és a múltból jókat nevetgéltük :) Itt szeretném megköszönni Tóth Veronikának, városunk ifjúsági szakreferensének és Benedek Mihály polgármesterünknek a felvételek megteremtéséhez nyújtott támogatást.

- A lemezborító is nagyon jól sikerült! Honnan jött ez az indiános koncepció?

Kösz! No ennek kifejezetten örülök, mert az én művem. :)) Az első ilyen munkám, sokat háborúztam vele, de külső figyelő szemek segítségével végül is sikerült. Imádom az indiános dolgokat, elég lenne megnézni a szobámat, a borító is az ott található tárgyak segítségével készült el fotók alapján. Nem rajzoltam, mert az nem nagyon megy. A fronton egy dühös indián csapat látszik, ezek lennénk mi ugye… a neveink láthatóak is a borítóban, szerintem egy Thrash zenekar image-ébe belefér egy ki poénkodás, no és ha komolyra vesszük a szót, van igazi indián is a csapatban minimum kettő. :) És hát az indiánok őszinte egyenes emberek, kimondják, amit gondolnak, no és nem jó kikezdeni dühös indiánokkal… :)

- Most, hogy megjelent a lemez turnéban gondolkodtok? Érdemes egyáltalán még a szó klasszikus értelmében vett turnéban gondolkodni?

Szerencsére rengeteg meghívásunk van fesztiválokra, nagyobb klub bulikba de tavaszra szeretnénk saját turnét mindenképpen. Tudjuk, hogy nehéz, de szerintem ez is a zenekarosdi része. Menni kell és pengetni, nem otthon ülni és eddig minden lemeznél elindultunk. Így lesz ez most is.

- Tényleg, hogyan lehet összehozni egy koncertet, próbát, hisz a tagokat különböző helységekből kell összeszedni? Ráadásul többek érdekeltek más csapatokban?

No igen, ez a legnehezebb feladat, de megoldjuk. Ha másképp nem, mindenki helyett lesz beugró ember ;)), a többiek csapatai pedig jönnek velünk, mikor ki, ez lenne e terv. Hát igen, minden koncert külön történet utazás szempontjából, de ezt tudtuk előre és megoldjuk… remélem

- Hogyan látod a csapat jövőjét? Milyen tervek vannak a közeli és a távolabbi jövőre nézve?

Tervek lennének, de megpróbálunk reálisan gondolkodni, és jól is érezzük magunkat szerintem ezen a szinten, ahol tartunk. Jó lenne a lemezt felvenni angolul, esetleg pár külföldi koncert. Ez lehetne újdonság mondjuk, majd meglátjuk hogyan alakul. Új dalok továbbra is vannak, ezzel nincs gond csak az idő telik, idősebbek leszünk és a magánélet meg a zenekar együtt kemény dió… no de „Harcra fel! Győzni kell!” :)

October

Gyémánt út - maxi 2008

Kezdjük egy kis történelemórával. Hisz az October zenekar esetében az énekes Molnár Robi korábbi csapata, a honi dark körökben hatalmas elismerést szerzett Árnyak zenekar nevét nem lehet nem említeni. Szóval az October története nagyjából akkor indult, amikor az Árnyak úgy 10 év működés után 2004-ben a Szigetes bulijával lehúzta a rolót. Nyilván az egyéni hangú Robi új társakat keresett és megszületett az October.
A csapat 2006-ban egy négy nótás demó után tavaly kiadta a Sziget a szívnek c. albumát. Ez a lemez aztán jó sok helyre eljutott, köszönhetően annak, hogy a Hammer mellékleteként sokaknak birtokába került. Mit mondjak, sűrűn forgott egy időben a lejátszóban nálam is. Ez persze egyrészt köszönhető Robi előéletének (a '96-os Vétkeim album óta követem munkásságát), meg az erős lemezanyagnak is.

Persze egy-két hallgatás után nem hiszem, hogy bárkit megkérdezve nagy különbséget talál a korábbi dolgokkal, de belemélyedve azért hallani a különbségeket. Itt azért "vidámabb" a hangvétel. Illetve a szövegek terén hatalmas változás azért nem volt, hisz maradtunk a kissé pesszimista, őszies, borongós megközelítésnél, de a zene már más. A fő dalszerző Lázár Zoltán segítségével az October egy olyan irányba indult el, ahol dark rock csak nyomokban fedezhető fel. Ez a folyamat aztán még jellemzőbbé vált a jelen írás tárgyát képező maxin.
A Gyémánt út című anyag három nótáját hallgatva pedig már végképp tévedés lenne a dark címke emlegetése. Igazából kategorizálnom mégis nehéz a maxi dalait, hisz mindhárom különböző karakter. Az összekötő kapocs Robi hangja illetve énekstílusa, ami ugye egyfelől jellegzetes, de szerencsére újabb aspektusokat is találni benne.
A legnagyobb újdonságot a dalok hangszerelése jelenti, ahol is a sztenderd hangszerek mellett Pék Zsuzsa dudajátéka ad új ízt az October szerzeményeknek.
Arra azért vigyáztak a srácok, hogy a maxi első nótája egy hagyományos szerzemény legyen. A Folyók hátán-t kellemes gitárok - amik azért a verzék alatt döngölnek is - és egy jóféle refrén jellemzi, ahogy azt Robitól megszokhattuk. Ez akár az első lemezre is felkerülhetett volna.
A címadó dal csalóka, ugyanis ahogy elkezdődik, a hallgató nyugtázza, jó ez a nóta is, igaz a gitárhangzás érdekes, de azért nem akkora meglepetés. Az a dal első perce után jön, amikor a már említett duda megjelenik. Először értetlenkedtem - nem ezt vártam -, aztán úgy gondolom színezésképp jó ez, illik is ide, bár kicsit népzenés, de az nem baj.
A Víz vagy pedig egy lírai szerelmes dal. Ahol a nagyívű refrént szintén Zsuzsa játéka kíséri, s ez már a nagyon jó kategória. És persze ebben még nem merül ki az összes erénye. Ez is egy jól megírt rock dal, amiben a hangszerek nem elcsépelt dallamokat játszanak, ugyanakkor felismerhetően October-es.

A hamarosan várható nagylemezhez nekem igencsak kedvet csináltak ezzel a három nótával, s szerintem sikerül(t) olyan irányba lépni, ami akár szélesebb rétegek érdeklődésére is számot tarthat.
A hangzás nagyon is rendben van, Töfiék ugye ritkán hibáznak! Mindenki szépen hallatszik, igaz ez itt nem a széttorzított hangszerekről szól.
Természetesen a lemez kiállítása is művészi. Nincs túllihegve, érvényesül a "kevesebb néha több" elve.

A három dal elérhatő a csapat weblapján mégpedig háromféle változatban is. Készítettek valamennyi számra egy folk és egy elektro mixet is. Ezek számomra sok pluszt nem jelentenek, ha már (re)mix, akkor legyen karakteresebb.

Locust on the Saddle - The AlphaMantis (2008)

A budapesti Locust on the Saddle zenekar is azon hazai stoner/doom csapatok sorát gyarapítja, akik magas szinten művelik ezt a számomra nagyon is kedves műfajt.

Első lemezükről szól ez az ismertető. Első látásra kellemes látványt nyújt az igényes borító. Tetszik a régies stílusú fotók felhasználása a grafikához. Érdekes koncepció, hogy csak szövegekrészletek kerültek bele. Biztos megvan a miértje...
A zene meg elsőre nem talált el igazán. Valahogy nem éreztem rá és a hangzás is kicsit furcsa volt (mintha az ének túl hátul lenne, a dobok meg nagyon elöl...) Nos, ezek a problémák a többszöri hallgatás után már nem jelentkeznek. Sőt!

Igazi kendvenccé lépett elő a csapat, köszönhető ez az olyan nótáknak, mint az introként funkcionáló Tiro Incognito-t követő Field of Ratio - Burnout - Get Back hármasnak. Ezek a jóértelemben vett rock slágerek rögtön bólogatásra késztetnek, szélesterpesz és elő a léggitárt...
A csapat nagyon érzi ezt az ősrockban gyökerező (főleg a gitárszólók!) zenét. Ilyen debütálás után nem is tudom mit várhatok a következőkben. Na jó, nem mondom, hogy nem lehet felfedezni a műfaj nagyságainak (értsd: Down, Corrosion Of Conformity, hogycsak a legismertebbeket említsem) keze nyomát (bár lehet, hogy ez így erős is kicsit) a dalokon, mégis van egyfajta Locust-íze minden szerzeménynek.
Hogy ez most a jól megírt daloknak köszönhető, netán a feszes alapoknak, a hol dohogó, hol elszállós/szellősebb gitártémáknak, netán Vass Imi változatos énektémáinak köszönhető nem tudom. Valószínűleg nem is lényeges. A lényeg, hogy itt a hosszabb lélegzetvételű dalok sem fulladnak unalomba. Hiszen nézhetjük a Stereotypia-t vagy az orgonás Waste of Time-ot mindegyikben van valami, ami miatt szívesen hallgatom újra és újra.
Nagyszerű ötlet a Holy Banishment/Bank Holiday című rövid tétel felhasználása, hisz kicsit lehiggaszt, erőt gyűjthetsz az ezt követő a szinte vágtázó, alig kétperces Breaking The Unwritten-hez.
A végén pedig ott a hat és fél perces Never Enough, amiről mit is mondhatnék... a név kötelez, azaz sosem elég.

Nagyszerű bemutatkozó anyag ez, amit egy igencsak összeért zenekar készített el, ahol mindenki a helyén van. Igazából pont ezért nem is szívesen emelnék ki senkit a csapatból, de azért az énekesi teljesítményt mindenképp méltatnom kell. Számomra ugyanis egy zene milyenségének megítélésénél ez nagysúllyal eseik latba. Na szóval, amit a The AlphaMantis-on hallhatunk Vass Imrétől, az számomra már
eleve eladná a zenekart, akkor is, ha a többiek kissé halványabb produkciót mutatnának be. Az a változatosság - a tiszta énekhangtól a szavaláson át az üvöltésig -, amit ebben a tíz nótában felvonultat, azzal szerintem könnyen meggyőzhet bárkit. És akkor még ott a két gitáros (Szabó Tamás és Laci), akikmeg olyanokat villantanak, hogy csak lestem.
Remélhetőleg, mindezt élőben is tudják, mert akkor tarolnak.

Az elején már néhány szót ejtettem a hangzásról, szerintem ez az egyetlen, amin talán lehetne még javítani. De ez meg olyan, amin mindíg lehet...

Szóval, ha van igazság a Földön (sajnos tudjuk, hogy nincs...), akkor a csapatnak még sok babér terem, mindenesetre keressétek Őket koncerteken, hallgassátok az AlphaMantist! Megéri!

A dalok:

1.	Tiro Incognito
2.	Field of Ratio
3.	Burnout
4.	Get Back
5.	Casual Tease
6.	Stereotypia
7.	Waste of Time
8.	Holy Banishment / Blank Holiday
9.	Breaking the Unwritten
10.	Never Enough

Egyebek a csapatról:

http://www.locustonthesaddle.com

http://www.myspace.com/locustots

Khan Abyss - garázsbuli

2008. július 26. Pethőhenye

Július utolsó hétvégéjén ismét - immáron ötödik alkalommal - egy baráti találkozóra került sor Zalában. Itt rockzene fanatikusok adtak egymásnak találkozót, most először én is jelen lehettem végre!
Erről a részéről viszont több szót nem is ejtenék, mert "leszednének érte a kutyák, ha minden napvilágra kerülne...", hogy Bendegúz szavaival éljek. ;)
A szombat esti programként pedig a helyi Khan Abyss zenekar műsorát is láthattuk. Több volt ez, mint nyilvános főpróba, nagyjából egy órás programjuk előadása felkészülésként tökéletes volt a fiatal csapat első külföldi koncertje előtt. (Erről a Van der Graaf beszámolóját ITT olvashatjátok.)

A banda zeneileg nem az egyszerű utat választotta. Persze, ez rögtön nyilvánvaló is lett az Open Car (Porcupine Tree ugyebár) kezdés után, majd azzal a lendülettel jött a Machine Head második lemezéről a Take My Scars. Erre sem mondanám, hogy sláger, de azért mindenképp az ismertebb cuccok közül való.
Aztán játszottak még Godsmack és Disturbed nótát, igaz ezek számomra nem voltak ismerősek, viszont jól illettek a csapathoz.
A fő attrakció számomra a Prana című saját daluk volt, aminek korai változatát előzőleg már hallottam ugyan, azóta meg jónéhányszor előkerült ez a kilenc(!) perces, változatos nóta. Ebben aztán van minden, Tool/Porcupine Tree féle szaggatott, borult témák vegyítve azonnal ható dallamokkal. Ráadásul megmutatja, hogy bár az útjuk elején járnak, messzire juthatnak. A technikai tudás már most is megvan és biztos vagyok benne, hogy még jelentős fejlődés várható.

A feldolgozások közé - egyelőre ugyan ezekből van több a programban, de lassan kikopik majd egyik-másik - még beékelődtek a Coffins of lead és a Homeless child című saját dalok, illetve a záró Devin Townsend-féle Suicide után ráadásként még egy szám erejéig (So Called Friends) a Porcupine Tree idéződött fel.

A csapatot mindenképp érdemes figyelemmel kísérni és javaslom a honlapjuk meglátogatását. Itt letölthető az említett Prana illetve a Coffins of lead c. dalaik egyéb más cuccokkal egyetemben.

Egy új rajongót mindenképp elkönyvelhetnek személyemben.

A szabadságom elég jól kezdődött.
Kedvenc internetes fórumom tagjai között szokás az évenkénti összeröffenés, amire eddig - az idei már az ötödik volt! - ilyen-olyan okok miatt nem jutottam el. Most viszont sikerült!

Péntektől vasárnapig tartó közös zenehallgatás, főzőcskézés, barátságok elmélyítése, személyes ismerkedés igazi feltöltődést jelentett. Nem beszélve a házigazdáink lányának zenekaráról. Szombat este bemutatták nagyjából egy órás programjukat, amiben a nem egyértelmű - legalábbis a korukhoz mérten - feldolgozások és a saját dalok igencsak ütős bulit eredményeztek. Le a kalappal! A Khan Abyss előtt nagy jövő állhat, ha ilyen ütemben fejlődnek és a körülmények is úgy akarják. Remélhetőleg hamarosan ismét láthatom Őket és nem kell egy évet várnom!

Insane interjú a Fémforgácson

- Meséljetek először is az Insane történetéről!

É: Gyakorlatilag 1998 végén, de inkább 1999-ben alakult a zenekar. A kezdeti időkben szinte csak feldolgozásokat játszottunk, mint pl. Dog Eat Dog, H-blockx, Sepultura, Freshfabrik stb. Szerintem teljesen úgy indultunk, mint bármelyik kezdő zenekar. Kiosztottuk, hogy ki milyen hangszeren fog játszani és indult a csörömpölés!

- Ha jól számolom, idén ünneplitek a zenekar 10. születésnapját. Ünneplitek? Mivel, hogyan készültök?

B: Igazából elég érdekes ez a szituáció, mert ha jól számolom nekem is lassan 4-5 éve közöm van valamilyen formában a zenekarhoz. De így is csak a felét láttam annak a teljes 10 esztendőnek amióta a csapat magja együtt van.
Biztos, hogy az új album hivatalos lemezbemutatójának apropójából lesz erről is megemlékezés. Az tuti, hogy nem hazudtoljuk meg önmagunkat és a torok nem marad szárazon :)

É: Igen, ahogy Bálint is mondja mindenképp lesz ünneplés, de lehet, hogy ez átcsúszik majd a jövő évre, hogy jobban rákészülhessünk a dologra!

- Az Insane számomra mindig egy egységes csapatnak tűnt a hírek alapján. Mi vezetett az énekes cseréhez (ha publikus)?

É: Az egységesség abszolút igaz!
A tagcserék sajnos azért történhettek meg, mert rengeteget turnézunk külföldön és sokszor hetekig egybe vagyunk zárva és ilyenkor sokkal jobban kijönnek a problémák, mintha lemennénk péntek szombatonként bárhova koncertezni.
Az énekes csere oka is részben ezért történt meg, illetve egyéb apró dolgok miatt, de ez már a múlt.

- Hogyan került épp Bálint a banda élére? Mások is képbe kerültek a válogatás során?

É: Nem volt válogatás abszolút… Eleinte teljesen másképp indult ez az egész, mivel Bálint és én a Circleshine-ban együtt zenéltünk, és onnan kavarodtunk az Insane-ben is össze.

B: Nagyon régóta terveztük már Érsivel, hogy majd egyszer együtt zenélünk. Aztán úgy jött ki a lépés, hogy a Circleshine-ban végre összejött és emiatt újra napi kapcsolatba kerültünk egymással.
Meg alapvetően az egész zenekarral régi cimborák vagyunk és tudtuk mindig egymásról, hogy éppen merre hány méter :)

- Mennyire ment zökkenőmentesen a váltás?

B: Az elején természetesen nagyon furcsa volt Oszi helyén a színpadon állni, de alapvetően az első pár hónapot leszámítva, úgy érzem, hogy a közönség is nagyjából elfogadott. Most már sokkal könnyebb, itt az új lemez és mindenki el tudja dönteni, hogy tetszik avagy nem.

É: Mindenképp nehéz volt, de Bálint elég jól helyt állt.
A fő hiba, ha lehet ezt hibának nevezni, hogy nem mondtuk le a meglévő koncerteket, hanem egyből bedobtuk Bálintot a mélyvízbe. Így utólag egy fél év szünet jobb lett volna, de akkor nem ez tűnt a helyes útnak. Mindenki már koncertezni és fesztiválozni akart és ez így is lett…

- A felvételek során elég sokan vendégeskedtek. Meséljetek erről!

B: Igen, szerettünk volna egy olyan lemez csinálni a korábbiak ellentétben, hogy amit eddig Oszi megoldott samplerrel az milyen is, ha élő hangszerek szólnak.
A Fuerteventura című instrumentális számban egy trombita és egy szaxofon van segítségünkre. A How Dare you?-ban Varga "Pici" Zoli tette még súlyosabbá egy kis zongorával a hangulatot.
A Lelkem iránytű-be pedig Berci édesapja, aki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában zenél, 3 barátjával teszik színesebbé a számot egy nagybőgővel, egy brácsával és két hegedűvel.

- Milyen volt a Bakeryben dolgozni? Mennyi időt töltöttetek a lemezkészítéssel?

B: Durván 3 hetet töltöttünk a stúdióban és már kezdtem azt érezni, hogy új otthonra találtam.
Félretéve a viccet nagyon jó volt Bogyó-val (Bodnár Péter) dolgozni és emberileg is nagyon jól kijöttünk.
Természetesen Pici is rengeteg jó tanáccsal látta el a társaságot.
Egy szó mint száz...a kemény meló ellenére tökéletesen ki tudtunk kapcsolni és ez elengedhetetlen ilyenkor.

- Hogyan álltak össze a dalok? Változott valami a dalszerzésben Bálint belépésével?

É: A dalok zenei részét még akkor elkezdtük 4-en összepakolni, amikor még Oszi a zenekar tagja volt. Viszont volt 1-2 szerzemény, ami csak az utolsó pillanatban készült el véglegesen (33, Ready To Kill).

- Egyáltalán, bele tudott folyni a dalszerzésbe?

B: Valamilyen szinten igen, de inkább a hangulati részébe. Kicsit mindenkit megviselt az elmúlt pár év és szerencsére a hasonló gondolkodás mód miatt ezt most a bele tudtuk tenni a lemezbe, ezt értem mind szövegek mind zene tekintetében.
A zenekar a mi kis szigetünk!

- A borítóban található információk szerint a zene és a szöveg is közös munka. Ennyire egységesen kiveszi a részét a munkából a csapat minden tagja vagy nem tartjátok fontosnak ezt kiemelni?

B: Mindenki beletette a saját elképzelésit. Például a szövegek nagy része magyarul született, amit aztán a Berci fordított angolra, de a Something is in the Wind és a Hocus Pocus teljesen az ő munkája. Meg ott van az Inside ami abszolút a Laci érzései nyomán írtam.
Egy egységes produkcióhoz csapatmunka kell és ott van az Érsi, aki melót nem kímélve szépen lassan egy tényleges egységgé formál minket.

- Nem a "Lelkem iránytű" az első magyar nyelvű nótátok, ezek tervezett lépések vagy a "sors" hozza így?

B: Eredetileg magyar szöveg készült erre a számra és én is illetve a srácok is úgy érezték, hogy ennek így kell lennie. Talán amiatt is mert ez egy balladisztikusabb nóta és mégis csak a magyar az anyanyelvem és ezeket az érzéseket így sokkal jobban ki tudtam magamból adni.

É: Talán ezzel a dallal ment a legtöbb munka, mivel ezt 2006-ban már elkezdtük összerakni, amikor Moszkvában játszottunk. Az alapja hasonló volt, de valahogy sehogy sem állt össze a kép, mindaddig, amíg Bálint nem hozott rá egy szöveget.

- Igazán tetszetős a lemez kivitelezése. Gratulálok! Ennek megtervezésében mennyire van benne a kezetek?

B: Volt egy ötletem amit egy gyerekkori barátom Tóth István és az Insane volt gitárosa Bedő (Bende Imre) tökéletesen kivitelezett. A front borító igazából egy festmény amit István festett meg. A belső borító meg teljes egészében Bedőt dicséri.

- Klipet melyik dalra, esetleg dalokra terveztek?

B: Az első klip a Hocus-Pocus-re készül, ha minden a tervek szerint alakul akkor ez már szeptemberben látható lesz. A második az a közös kedvencünkre a 33-ra készül majd, ami egy jóval súlyosabb téma. A 3.-ik meg legyen meglepetés.

- Van már erre valami koncepció?

B: A Hocus Pocus inkább egy image klip lesz. A 33-ra tervezünk egy storyzósabb klipet... igazából sok ötlet van erre is, de mivel sajnos a keretek szűkösek, így ettől is nagyon sok minden függ.

- Pár gondolatot megosztanátok velünk a lemez szövegeiről?

B: A szövegek majdnem teljes egészében olyan szituációkat vázolnak amiket magunk körül megélünk vagy amit látunk, tapasztalunk a világban. Ebbe elég sok minden belefér a szerelemtől a lelki forradalomig, a természettől az elmúlás gondolatáig. Egy dolgot tartok fontosnak, hogy nem akarunk direkt mód belerágni az emberek szájába válaszokat. Hanem mindenki aki már volt hasonló szituációban, mint amiről az adott szám szól az bele tudja képzelni a saját dolgát.

- Mit várhatunk az Insane-től a közeljövőben, azon túl, hogy ismét turnéztok orrvérzésig?

B: Nagyon régóta terveztem már, hogy szeretnék egy akusztikus projectet és úgy nézz ki, hogy annyira szerencsésen jönnek ki a dolgok, hogy ez a zenekaron belül megvalósul. Mert a többiek is elég régóta tervezik ezt. Szóval turné után a következő lemez előtt, ha minden összejön ez lesz terítéken.

- Lassan itt lesz az ideje DVD-n is megörökíteni a koncertjeiteket! Terveztetek már valami ilyesmit?

É: Igen! Ez is régi álom, és szeretnénk az elmúlt 10 évet valahogy megörökíteni. Ez rengeteg munka lesz, de megpróbáljuk!

- Külföldi lemezmegjelenéssel hogyan álltok?

É: Ősszel Ausztriában és Németországban már megjelenik, Angliában szintén és igyekszünk a többi európai országban is intézni a terjesztést!

- Az Insane talán a legtöbbet turnézó hazai banda. Hogyan bírjátok? Van még olyan európai ország, ahol nem koncerteztetek?

B: Az elmúlt egy évben 11 országban jártam a srácokkal olyan helyekre jutottam el, ahova mint magánember nem biztos, hogy megtehettem volna és a java még csak most jön :)
Rengeteg élménnyel és tapasztalattal lett gazdagabb zeneileg és emberileg is. Nekünk szerintem ez az igazi kikapcsolódás, ilyenkor megszűnik minden csak a koncertek és az együtt röhögés van :)

É: Ha jól számolom, most tartunk 22 országnál, de lehet, hogy tévedek. Azért persze van kivétel, ahol még nem jártunk, de ami késik nem múlik!

- Merre vannak a legfanatikusabb rajongóitok?

B: Talán a Baltikumot tudom ez alatt az egy év alatt kiemelni. Fanatikusak, nyitottak, örültek, igazi Insane rajongók.

É: még talán Lengyelországot is ide sorolhatjuk…

- Ennyi koncertkörút során biztosan nem egy-két érdekes történet gyűlt össze. Az interjú lezárásaként osszatok meg párat ezek közül az olvasókkal!

Hát tényleg rengeteg dolog történt velünk, még akkor is ha csak az elmúlt 1 évet nézzük.

Nehéz is volt választani, de talán az első igazán durva koncertemet osztanám meg veletek. Van egy fesztivál, a Saldus-i Lettországban, ahova idén is visszatér a zenekar. Maga környezet varázslatos, egy erdő közepén kb. 10 km-re a civilizációtól. Kb. este olyan 6-7 felé értünk oda. Az emberek még csak lézengtek, mi épp az első hűsítő sörünket ittuk. A színpad még illatozott a frissen vágott fenyőtől, gondoltam is magamban, hogy hát ez nem lesz nagy eresztés. A technikus kollégával jelbeszéddel próbáltunk kommunikálni a nyelvi nehézségek miatt :) Olyan 8 felé kezdtünk játszani és azon kaptam magam, hogy emberek mindenhol...percek alatt 3-400-an kezdtek törni zúzni a színpad előtt! Mi is kezdtünk bele melegedni 3.-ik szám után már a színpadon is ment a tánc... tényleg annyira belelkesedtek a srácok, hogy a Bercivel komoly küzdelmeket kellett folytatnunk, hogy elérjük a mikrofonokat.

Zseniális buli kerekedett...Érsi stagedive-olt, Laci mellett egy pár folytatott igen erotikus táncot.
Én meg csak kapkodtam a levegőt, mindenhol sugárzó tekintetek, energia és természetesen folyt a sör patakokban.
Remélem idén is ilyen lesz!