2008. december 20., szombat

Erre az írásomra különösen büszke vagyok, mivel a CLS kiadó promójába is belekerült egy erre mutató link. :)

Machine Head
The Blackening Special Edition (2008)


A Machine Head is az egyik titkos favoritom, amivel még a Burn My Eyes idején ismerkedtem meg. Amikor a Slayer nyitóbandájaként nálunk jártak én sajnos épp a hont védtem, így ki kellett hagynom azt a bulit. Viszont az ismeretségünket onnan datálom.
Az első két lemez mondhatni örök kedvenc nálam, aztán valahogy változtak Ők is, én is, de nem igazán ragadtak meg a lemezeik, bár valamennyit beszereztem. Aztán a Through Ashes lemeznél megcsillant valami, az Elegies DVD pedig egy igencsak erőteljes bandát mutatott (ezekkel és Robb Flynn Vio-lence -beli harcostársának csatlakozásával magukra találtak, erőre kaptak) így a The Blackening-et nagyon
vártam. Nos, elsőre nem fogott meg, egy-két kiugró nóta mellett tipikus MH nóták sorakoztak a lemezen. Néhányszor előkerült a tavalyi megjelenés óta, de túlzás lenne azt állítani, hogy rongyosra hallgattam volna.


Ezek után azonban most, november végén végre élőben is megtapasztalhattam a csapat erejét, igaz ezért át kellett ruccanni a sógorokhoz (de erről már írtam ITT).
Nos, ezen írás apropóját mégsem ez a koncert, hanem a lemez deluxe újrakiadása adta. Lehetne itt azon filózni, hogy mennyire rajongóbarát húzás a Roadrunnertől újra kiadni ugyanazt a lemezt, de itt olyan kiadásról van szó, amit a mellépakolt bónuszok és a reális ár (durván 5000-ért beszerezhető) miatt véleményem szerint megéri beszerezni.
Szóval az exkluzív digipak csomagolás a The Blackeningen kívül tartalmaz még két korongot. Az egyiken (B-sides/Rarities 1994-2008) olyan feldolgozások kaptak helyet, mint a Nirvana Negative Creep-je, a Maiden Hallowed Be Thy Name-je vagy a Black Sabbath Hole in the Sky c. nótájának feldolgozása, hogy az Ice-T féle Colors-t ne is említsem. Persze a feldolgozások mellett a kislemezekre pakolt saját nóták élő és demóváltozatait is összegyűjtötték nekünk. Az eddig sem volt titok, hogy Robb tud énekelni, de aki meghallja a Maiden átdolgozást, talán el se hiszi, hogy ezt ugyanaz énekli, aki olyan klasszikusokat üvöltött eddig lemezre, mint az Old, a Davidian, a Halo vagy a Ten Ton Hammer, aminek egy mixe ezen a korongon is megtalálható. Hallhatunk még Discharge, Cro-Mags és Bad Brains feldolgozást is, hisz a banda gyökerei közt azért a HC is ott van.

A harmadik lemez pedig egy DVD, amire élő felvételek és a The Blackening-hez készült klipek (Halo, Now I Lay Thee Down, Aesthetics Of Hate) és ezek werkfilmjei láthatók. Az élő felvételeket az idei With Full Force és Rock In Rio illetve a 2007-es Download fesztiválos fellépésekről és a 2004-es Burn My Eyes jubileumi koncertről vadászták össze. S így egy átfedés nélküli keresztmetszetet kaphatunk a
csapat élő teljesítményéről. Hibátlan!

És akkor néhány gondolat még magáról az albumról. Egyrészről az eddigi legjobb lemezüknek tartom a The Blackeninget, másrészről hiányérzetem van. Az biztos, hogy hangzásilag, összefogottságban, változatosságban nagyon csúcsközelit alkottak. Robb olyanokat énekel, hogy csak lesek. A Halo meg az egyik legjobb nótájuk, de valami hiányzik. És azt hiszem, hogy az a "mutassuk meg a világnak"
hozzáállást keresem ezen a lemezen is, ami az első kettőt jellemezte. Mert zeneileg jóval változatosabbak lettek, mégpedig úgy, hogy közben valamelyest visszatértek a gyökereikhez is. Ez pedig mindenképp üdvözlendő.
Talán még az is okozhatja a kétségeimet, hogy a lemez dalainak fele egyenként kilenc perc fölötti hosszúságú. De a legrövidebb is majd' öt perces. Ráadásul elég változatosak is, hisz nem elégszenek meg a dalonkénti két-három-négy témával, és a szólókat is odateszik.
Ahogy mondtam szeretem ezt a lemezt. Hogy is lehetne nem szeretni az olyan nótákat, mint a már említett Halo, vagy a Clenching The Fists of Dissent, a Beautiful Mourning, valamint az Aesthetics of Hate, melyek mára standard koncertnótává váltak. De minden nótájuk szerethető erről a lemezről is.

A végén még ejtenék néhány szót a csomagolásról. Láttam már néhány digipak csomagolású CD-t az évek során, így bátran állíthatom, hogy ez a kiadvány bátran odahelyezhető ezek mellé. A kopottas hatású, különleges nyomású ódon könyvre emlékeztető tok számomra hibátlan. A belül található füzetecske hasonló stílusban készült, a dalszövegeken kívül a bónusz anyagokhoz tartozó infókat is tartalmazza.

Maga a kiadvány tizest érdemel, bár az albumot csak egy kilencesre értékelem.
Ha a hírek igaznak bizonyulnak, jövő nyáron végre újra nálunk üdvözölhetjük a csapatot, talán egy új lemezzel a tarsolyukban.